takarekoskodj

Remélem, hogy blogíró-társam az elmúlt 10 napban már sok olvasónknak, így Önnek is tudott olyan hasznos és gyakorlatias befektetési tanácsokkal szolgálni, amelyek segítségével Ön úton van az egész életen át tartó vagyonosodásés kényelmes jómód felé. Ha ez így van, akkor Ön az én ideális olvasóm, mert fesztelenül hátra dőlve olvashat arról, hogy miért érdemes takarékoskodni. Ugyanis azt már megtanultuk, hogy a spórolás nem egyenlő a szegénységgel, és példákat is írtam korábban arról, hogy bizonyos nemzetek, közösségek épp az észszerű takarékoskodásnak köszönhetik gazdagságukat.

De hogy azoknak a kedvét se vegyem el, akik az elmúlt napokban nem tőzsdéztek sikeresen, nem örököltek vagyont vagy nem nyerték meg a lottó-főnyereményt, összefoglalom, hogy mit is tudunk a bölcs takarékosság természetéről és mi az, amit mindannyian tanulhatunk még róla:

1. A takarékosság tehát nem a szegények sportja, az észszerű gazdálkodás nem a minden jótól való kényszerű megvonást, nélkülözést és rossz minőséget jelenti.
2. A takarékosság hajlama vagy képessége egy mindannyiunk számára összetett kulturális és szociális örökség, amelynek vannak közösségi és egyéni sajátosságai, függhet földrajzi, történelmi, környezeti, gazdasági és más tényezőktől.
3. Annak ellenére sem állítható bizonyosan, hogy egyes nemzetek vagy népcsoportok eredendően zsugoriak, sóherek volnának, még ha legendás viccek, történetek és hagyományok is kötődnek hozzájuk (lásd skótok, belgák vagy hollandok), de a gazdálkodással kapcsolatos  jellemzők alapján vannak takarékossabb és nagyvonalúbb közösségek (lásd svábok kontra olaszok).
4. A takarékosság, az okos háztartás-szervezés nemcsak örökölhető, hanem tanulható is, őseink ebből a szempontból is sok hasznos, követendő példát állítottak fel számunkra, amelyeket érdemes újra megismernünk és alkalmaznunk.

És ezen a ponton el is jutottunk mai témánkhoz, amely a dédszüleink speciális tudásáról és annak átörökítéséről, újratanulásáról szól.

Kinél volt és hova lett a kamra kulcsa?

A válasz sokak számára egyértelmű: a ház asszonyánál. Akinek egész életét kitöltő feladata volt a ház körüli teendők koordinálása, a cselédek felügyelete, a konyha irányítása, a gyermekek nevelése, vidéken a jószágok és a ház körüli földeken zajló munka menedzselése. Mindenki járt már olyan polgári lakásban, amelyben a konyhából nyílt a cselédszoba, mindenkinek van személyes nagymamás élménye a padláson lógó füstöltáruról vagy a spájzban katonás rendben sorakozó befőttes üvegekről, esetleg antik singer varrógépről, stoppolófáról és egy fonott kosárról, amiben használt anyagok, ruhajavításhoz alkalmas maradék rongyokvannak glédába zsúfolva. A baj az, hogy mindez legtöbbünknek csak kedves családi emlék, fotóalbumba való képek sora, születésnapok  és karácsonyok kedvenc-könnyes anekdota-alapanyaga.

Ma a kérdés az, hogy hova is lett ez a kamrakulcs? Hol felejtődött el mindaz a tudás és tapasztalat, amelyet eleink a háztartásban évszázadok alatt felhalmoztak, akár a házilekvárt vagy a füstölt sódart, csipős kolbászt? Újratanulható-e a háztartás megszervezésének egykor nemzedékről nemzedékre átörökített tudása?

„Próbálok egyszerű, természetes rendhez nyúlni…”

A Heti Válasz hetilap néhány héttel ezelőtt Polcz Alaine 1998-ban megjelent „Főzzünk örömmel!” című könyvéből idézte az alábbi, ide kívánkozó, 15 év alatt semmit sem öregedett sorokat: „Akkora zűrzavarban, rendetlenségben élünk, hogy az már a káosz határát súrolja. Próbálok egyszerű, természetes rendhez nyúlni, merítve abból, amit közel háromnegyed évszázados életem alatt megtapasztaltam, amit anyámnál, nagyanyámnálés a falun láttam.” A mai nők azonban a mai rohanó, végletesen elvárosiasodott világunkban, munka mellett, gazdasági válságok között lavirozva nem képesek a megtapasztalt, természetes rendhez visszanyúlni. „Az utóbbi években elfelejtettünk takarékoskodni, beosztani…haugyan nem forgácsolta volna szét a női szerepeket, asszonyi felelősséget is az elmúlt viharos évszázad.” – összegzi szomorú tapasztalatait az írónő.

A csüggedt sorok mellett azért van valami, ami reménykedésre adhat okot; az utóbbi években – részben a gazdasági válság elhúzódása és elmélyülése, részben a környezet-tudatosság erősödése, részben pedig a minden területen tapasztalható nosztalgikus retró-hangulat következtében – újra terjedőben vannak a régi praktikák, a fiatalok, nyitott szemléletű városi családok visszatalálni látszanak az elveszettnek hitt évszázados tudáshoz. Terjednek a természetes tisztítószerek, a maradékot hasznosító praktikák, az újrahasznosítási megoldások. Egyre több online fórum, blog, FB-oldal választja témájául az ökotudatos hétköznapi viselkedés  és észszerű háztartás-vezetés tematikáját, egyre több bolt és szolgáltatás hirdeti ezt a zöld és családbarát életmódot. Újra divat a befőzés, a kertészkedés, az otthoni szabás-varrás vagy barkácsolás.

Otthon, család, háztartás

Bíztató trend, hogy tudatos-vásárlói hittel lepik el a családok vagy háziaszzonyok hétvégenként a kézműves piacokat, de egyre többen járnak tanfolyamokra, főzőkurzusokra, sokan keresik fel a közösségi ruhacserélő közösségeket, lokálpatriotarendezvényeket, és a szelektív hulladékgyűjtés sem tabu többé. Akönyvkiadók isráéreztek a piaci lehetőségre, mert – különösen a gasztronómiai bumm hátszelével – sorra jelennek meg évszázados háztartási- vagy szakácskönyvek bibliofil kiadásai. Az 1909-11 között megjelent 3 kötetes „A magyar család aranykönyve” című könyv – szintén a Heti Válasz idézetét használva – a hajdani tanácsadó irodalom csúcsa, amely nemzetgazdasági szempontból is nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a magyar családok takarékosak vagy pazarlóak-e, gyarapodnak vagy csak felélik készleteiket. Részlet az enciklopédia „A családi gazdálkodás” című fejezetéből: „ Nem szabad takarékoskodni a koszton és a kultúrán, ám lehet az öltözködésen és a lakberendezésen.” Milyen aktuális ez ma is, nem!?...

A Nemzeti Alaptanterv folyamatosan módosított keretei is érintik a háztartástan elsajátításának fontosságát. Az 5-8. osztályban ajánlja a „Család, háztartás” téma órarendbe való felvételét, de az iskolák maguk dönthetnek a tárgy oktatásáról. Sajnos, egyelőre nem sok ilyen intézmény van, inok viszont van bőven, a pedagógusok és a diákok túlterheltsége, az infrastruktúra és az oktatási anyag hiánya. Pedig az Orbán-kormány az elmúlt évben sok vitát kavart oktatási-nevelési szemléletében fontos szerepet kapott – egyelőre a lözungok szintjén – hogy a gyerekeket az értelmi, hagyományos szaktantárgyi fejlesztésük mellett a mindennapi, gyakorlati készségek elsajátításában is segíteni kellene. Az Oktatáskutató és –Fejlesztő Intézet egy EU-s projekt keretében el is kezdett egy kísérleti programot fejleszteni, amely a háztartás-vezetéshez szükséges gyakorlati képességek oktatására dolgozna ki egy mintatematikát.

Hát jó, kezdetnek legalábbis. Ha elkészül a mintaprogram, visszatérünk majd rá. De addig is, elő a kockás füzetekkel, régi receptekkel, hagyományos módszerekkel! Legközelebba családigazdálkodás legegyszerűbb technikáitjárjuk körül. Addig memorizálják a két legfontosabb szakkifejezést: bevétel, kiadás…

Kriaszter Attila