takarekoskodj

"Bármelyik nő, aki megérti egy háztartás vezetésének problémáit, közel jár ahhoz, hogy megértse egy ország vezetésének problémáit."

A gazdaság-politikusok, az exportra termelő vállalkozások olykor szeretik a gyenge forint előnyeit ecsetelni. Hiszen így a befektetők számára vonzóbb lesz a magyar munkaerő, a magyar áru, javul a versenyképességünk. Igaz, igaz, igaz, de összességében mégis a gyenge forint nem jó Magyarországnak.

Az Európai Unió aggódik a magyar költségvetési egyensúlyért és általában a magyar államnál nagyobb magyar hiányt és gyengébb GDP-növekedést jósol. Klasszikus makrogazdasági sztori, ez pedig egyáltalán nem témája a blogunknak. Tegyünk azonban most egy kivételt, rögtön meg is magyarázzuk, hogy miért!

Bár, gondolom, szakíró kollégám már minden olvasót gazdaggá tett a néhány napja indult közös blogunk páros napjain közzétett befektetési tanácsaival, de a közbülső napokon általam írt páratlan háztartási információkat mégse hagyják figyelmen kívül. Annál is inkább, mert amint azt legutóbbi írásomban igyekeztem hangsúlyozni: a takarékoskodás nem a szegények kultúrája, a spórolás nem nélkülözést, hanem észszerű gazdálkodást jelent, amit a módosabb olvasók is haszonnal gyakorolhatnak, sőt, olykor éppen a gazdagodás kulcsa lehet a pénz okos beosztása. Minderre ékes bizonyíték - a legutóbbi anyagban hozott külföldi példák után -, hogy a magyar nyelv is milyen gazdag azokban a szólásokban, közmondásokban, amelyek a pénzhez való viszonyunkat, az okos vagy éppen oktalan gazdálkodás következményeit fogalmazzák meg. Ma ezeket a nyelvi értékeinket gyűjtöttem egy csokorba, s figyelmük még kamatozik is: a hazai bölcsességeket néhány szellemes és tanulságos határainkon túli idézettel is gazdagítom…