takarekoskodj

Le vagyunk rongyolódva… Egyrészt, mert retro-kultúrában élünk, szeretjük szüleink furcsa-ócska ruhadarabjait, újra divatosak nagyszüleink gardróbjainak korábban lesajnált elemei. Ha valamelyik darab szűk vagy éppen bő, megkérdezzük az „öregeket”, ismernek-e valahol a környéken egy jókezű szabót, aki gyorsan a méretünkre igazítaná új kedvencünket, hogy már másnap abban villoghassunk a munkahelyünkön vagy az esti társaságban. Másrészt le vagyunk rongyolódva, mert sokunk számára nem elérhetőek a plázák csillogó és drága divatüzletei, a nagykörúton sorra nyitnak a kilós üzletek és turkálók. Egyre többen egész családjuknak ilyen helyeken szerzik be a szezonális ruhaneműket. Ha pedig úgy hozza a szükség, a régi darabokat elviszik a környékbeli szabóhoz, hogy a zipzárt javítsa meg, a szárát varrja fel, a térdére tegyen egy foltot. Ezek tehát a 21. század új találkozóhelyei…

Alaposan meglepett, amikor azt láttam az egyik kereskedelmi tévé magas nézettségű szappanoperájának végén, hogy a sorozat fő támogatója az egyik magyar turkáló-hálózat. Nem gondoltam volna, hogy eljön egyszer az a pillanat, amikor kilós bolt vesz meg egy műsort kilóra… Hiába, jól mennek ezek a használtruha üzletek, sorra nyílnak a belvárosban, sőt már nem egy bevásárlóközpontban is. Aki nem idegenkedik attól, hogy valaki a világ másik végén esetleg már hordta az általa kinézett ruhadarabokat (ami egyáltalán nem törvényszerű, mert vannak még nem használt portékák is bőven), az akár elégedett is lehet a kitúrt modellel: inget, blúzt egy ezresért, farmernadrágot, pulóvert 3 ezer forintért, egy jobb kabátot, blézert vagy öltönyt pedig 5-6 ezerért is találhatunk. És ma már vannak olyan belvárosi üzletek, amelyekben a választék illeszkedik a retro-hangulathoz, ha van türelmünk, fél óra alatt a 60-as évek beat-, a 70-es évek rock- vagy a 80-as évek diszkóvilágának megfelelően öltözködhetünk fel, amellyel már az esti bulin nagy sikert arathatunk.

Az utóbbi években többször előfordult, hogy rövid idő alatt több kilót fogytam vagy éppen szedtem fel. Ilyenkor nagy probléma, hogy kedvenc ruhadarabjaim vagy lötyögnek rajtam, vagy éppen nem tudom azokat begombolni. Rászoktam egy ismerősöm ajánlására arra, hogy a korábban kapásból kidobott kedvenc darabjaimat egy nagyon ügyes és olcsón dolgozó varrónőhöz viszem el, aki minden kérésemet pár nap alatt teljesíti.

Így ezerért már cserélt nekem elromlott zippzárt, két nadrágomat is leszűkített a mai divat szerint – darabját 2 ezer forintért, menő farmerkabátom kopott ujjrészeit és a kilyukadt nyakát pedig olyan profin foltozta meg mindössze 3 ezerért, hogy jobb, mint újkorában. Ezek a ruha-rekonstrukciók egyáltalán nem szegénységszagúak, mert szerencsére megengedhetnék magamnak alkalmanként egy új nadrágot vagy más egyebet, de így kedvenceim továbbra is a gardróbom kedvelt darabjai maradhatnak, s hogy mindezt az új darabok árának töredékéért tarthatom meg, még sikeresebbé teszi a projektet.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy találjon egy ilyen szabót. Kérésre szívesen elárulom az enyémnek a nevét…

Kriaszter Attila