takarekoskodj

Családjával nyaralni készül? Önnek is a Balaton lesz idén a Riviéra? Még nem döntötte el, hogy melyik szállástípust választja, a fapados sátrazást vagy a csilivili wellness szállodát? Akkor nagyon figyeljen, mert meglepő számok következnek a tengernyi szálláslehetőség összehasonlítása során: évtizedes közhelyek hullámsírban.

Pár évtizede még nem volt kérdés, hogy kiket irigyeljünk a leginkább a magyar tenger körül: azokat a szerencséseket, akiknek akár egy nadrágszíj-parcellányi helyen volt egy vízpart-közeli ikerüdülő-része, homlokzatán egy szellemes női keresztnévvel, betonteraszán és ablakain halmotívumokká kovácsolt idomacél-rácsokkal, felettük esőtől védő, sárga hullámlemezzel. Könnyű volt nekik nyaralni, mert ott állt a házikó, ingyen volt, csak le kellett menni, lepókhálózni a sarkokat és kiszellőztetni a télre elpakolt ágyneműt, majd indulhatott is a nyaralás. A következő kaszt az ökomozgalmak névtelen úttörői, a Rockenbauer Pál filmjein nevelkedett bakancsos, tábortüzes vakációzók voltak, akiket se a száraz földben kicsorbuló sátorcölöpök, se a sorbanállós-hidegvizes reggeli mosdások, se az NDK-s zoknis-szandálos tömegek nem ijesztett el az olcsó kempingezéstől. Aztán jöttek a hierarchiában a „zimmerfrei” táblákon németül tanuló, felnőtt középosztálybeli tíz- és százezrek, akiket nem zavart a kertvégi sufniból razziázó házinéni, se a közeli hekksütő fáradt olajszagát hozó északnyugati szél. Végül maradt az úri felső tízezer, amelyik megengedhette magának az Arany-, de biztosan az Ezüstpartot, esetleg a füredi szállodasort, „eneszkás” sportautócsodákkal, félpanzióval, zártkörű esti táncmulatsággal. De hogy is állunk ezzel a sorrenddel manapság?

Ma már csak az tart fenn privát nyaralót a Balatonnál, aki nem akar lemondani a fél évszázados családi örökségről vagy nem talált jobb módszert az adóoptimalizálásra. A hétvégi ház már rég nincs ingyen, a benzinárak az egekben, már rég nem szokás az, hogy „gyertek, péntek este leugrunk, aztán a vasárnap esti film után hazamegyünk!”, akkor is súlyos havi tízezrekbe kerül a vityilló fenntartása, amikor nem vagyunk lent (ingatlanadó, településfejlesztési hozzájárulás, környezetterhelési díj, üdülési illeték, közműtársulás, egész éves víz-gáz-villany-csatorna-átalány, biztosítás, távfelügyelet, stb.), amikor meg lemegyünk egy hétre, akkor napokig kerítést és spalettákat festünk, füvet nyírunk, avart zsákolunk. Éves szinten átlag 300 (havi 25) ezer forintért. Az hét nap nyaralásért kicsít húzos…

Nézzük a kempingezést! Aki nulláról indul, az egy négytagú család esetén vásárol 2 db 2 személyes sátrat (Auchan: 10.990,-Ft / Praktiker: 15.990,-Ft / Intersport: 19.990,-Ft / Decatlon: 29.900,-Ft / Mountex: 39.900,-Ft), 4 db hálózsákot (6.490-től 22.900,-Ft-ért), 4 db matracot (2.990-től 20.900,-Ft-ig) + elemlámpát, kondért, szúnyogriasztó lámpát, kempingszékeket és asztalt: a család kapásból el tud költeni 70 ezertől akár 210 ezer forintig terjedő összeget úgy, hogy még nem is látta a kék hullámokat. Ma egy átlagos part menti kempingben sátorhelyet 1.500-ért lehet foglalni, személyenként pedig plusz 800,-Ft egy éjszaka. Ez két sátor és egy négy tagú család esetében naponta minium 6.000 forintot jelent, ami egy hetes balatoni nyaralás esetén 35 ezer forint, ehhez jönnek a megvásárolt eszközök, mindez együtt biztosan meghaladja a 100 ezer forintot, de nem kizárt a 200-250 ezer forint sem. És akkor még a szúnyogokról vagy az egész héten tartó esőről nem is beszéltünk…

Na, jó, akkor menjünk szállodába, ott nem csípnek a moszkítók, ha rossz idő van, a gyerekek elvannak a beltéri uszodában vagy a játékszobában, sőt még a reggeli is benne van az ágyban! Mennyibe kerül mindez? Az elmúlt 20 évben annyi lett a jó színvonalú, kisebb-nagyobb szálló a tó körül, a kereslet viszont évek óta stagnál, így előfoglalással príma helyeken, megdöbbentően jó szolgáltatásokat tudunk igénybe venni egészen jó árakon. Egy kétágyas szoba reggelivel akár 15 ezer forintért is foglalható szezonra, amelyben a reggeli is benne van. Ez két gyerekkel sem kerül többe egyhetes nyaralás esetén 180-200 ezer forintnál. Olcsóbb tehát a sátorozásnál is!...

És akkor jöjjön a slusszpoén! Akinek sose volt háza a Balatonnál, vagy volt, de anyagi okok miatt el kellett adni a családi fészket, annak itt az esély, hogy újra a maga ura legyen a magyar tenger partján! Zamárdiban 15 méterre a rendezett szabadstrandtól, 30 méterre egy takaros sportpályától, étteremtől, élelmiszerbolttól és két utcára a déli part legjobb lángossütőjétől és fagylaltozójától 2 szintes ház bérelhető, amelynek takaros kertje, biztonságos kocsibeállója, hangulatos tűzrakóhelye van, az épületben pedig 3 hálóhely, 2 fürdőszoba, konyha és ebédlő, benne televízió, hűtőszekrény, sütő, mikró, ami csak kell egy szuper vakációhoz. Ilyen adottságú ingatlant bármelyik balatoni településen nagy számban lehet találni, ma már vannak, akik évről-évre visszatérnek ezekre a helyekre. S hogy mindezt mennyiért tehetik meg? Napi 20-25 ezer forintért, azaz egy hét esetén 150-180 ezerért!!! És még a rossz emlékű Zimmer Frei tábla, valamint a morgós házinéni sincs a közelben, mert az egészet ingatlanügynökön keresztül, emailben vagy telefonon intézhetjük! Gondolta volna?

Összegezzük tehát: ma a legtöbbet az költ a nyári pihenésére, aki saját házba megy, mert az egész éves fenntartási költségek olyan magasak, hogy a nyári pihenést irreálisan drágává teszik. De meglepő módon a sokáig lesajnált, fapados kempingezés sem sokkal olcsóbb, mert nagyon költséges egyszeri invesztíciót igényel, és egyáltalán nem biztos, hogy a megvett eszközöket később is felhasználjuk. A korábban luxusnak tekintett szállodák ma már egyáltalán nem elérhetetlenek egy család számára, különösen, ha ügyesen keresünk és időben foglalunk, a plusz szolgáltatásai viszont biztosan emlékezetes nyarat jelentenek. De a legmeglepőbb mégis az, hogy amit a legtöbben talán a legköltségesebbnek gondoltak, egy saját ház bérlése egy hétre, kerül a legkevesebbe! Gyerekekkel én biztosan ezt választanám!

Döntsön okosan, és nyaraljon jól! Ősszel pedig meséljen!...

Kriaszter Attila